2. Fejezet

                                               2. FEJEZET   

     Ian



Épp Jamesre vártam a forgatás helyszínén,amikor egy bombázó szöszi felém tartott.
-Heló,nem tudod véletlenül merre van a válogatás?
Szerencsésen útba igazítottam a szép idomokkal megáldott hölgyet,majd követtem. James egy halomnyi nő társaságában ücsörgött.
-Üdv James-köszöntem oda.
-No,meg is érkezett a segédem. Ian,te segítesz kiválasztani a partnered.-karolt át,majd suttogva hozzátette:-Remélem elolvastad a forgató könyvet.
Elkezdtem szorgalmasan bólogatni. Beleolvastam az tény,de,hogy elolvastam volna...
Leültünk egy asztal mögé,a lányok pedig folyamatosan jöttek a kis sorszámaikkal. Voltak jók,de a többség...Semmi önkritika. A harminchatos és a hetvenkettes között aludtam egy jót.  Kezdtem feladni a reményt.
-Jó napot. Lisbeth Woodsen-Hale-mutatkozott be egy nő,a hangjából ítélve egy jó nő. Lassan felhajtottam a fejem a szenderületből.Nem tévedtem. Ez a nő valami eszméletlen. Azt hiszem egy percre még a szám is tátva maradt,de James bokán rúgott. Semmihez fogható,természetes szépség.
Aztán belekezdett a szövegbe. Kettő jelenetet választott,az első az volt amikor megtudja,hogy a szerelme meghalt. Drámai zokogás,még magam is elhittem neki,hogy elvesztett valakit. Ezután jött a finálé,azaz amikor elakarja csábítani a főnökét. Szexi,de még sem olcsó. Volt benne valami távolság ami miatt még vonzóbb volt. Miután elment rögtön átolvastam a jelentkezési lapját. Lisbeth. Huszonhat éves,modell. Házas. Az utóbbi miatt kissé elment a kedvem.
Miután belépett egy újabb nő,  felpattantam a helyemről  és Lisbeth után iramodtam. James értetlenül nézett utánam.
-Várjon-loholtam utána.
-Tessék? Nekem  szólt?-kérdezett kissé bódultan,mire bólogatni kezdtem.-Elnézést,nem figyeltem.-hajtotta le a fejét.
-Semmi gond.-mosolyodtam rá. Mélyen a szemébe néztem. Gyönyörű szemei voltak. Szeméről a finom nyakára vándorolt tekintetem,játszadoztam a gondolattal milyen lehet megérinteni. Aztán a  parfümje... Teljesen magával ragadott,akár az írót a múzsája.
-Mr. Somerhalder,elárulná miért állított meg?-vonta fel szemöldökét.Tehát ismer...
-Ó,hát persze. Öné a szerep!-kiáltottam fel. Persze ez csak az én elhatározásom,de azt akarom,hogy ő legyen a partnerem.
-Valóban?-kérdezte meglepődötten.
-Igen. Ennek az örömére esetleg...Meginna velem egy kávét?
-Sajnos nem érek rá.-vágta rá határozottan,majd elindult,de hátra fordította fejét.-Köszönöm Mr. Somerhalder!
Legyintettem,majd csalódottan visszaindultam Jameshez,aki már a többi lányt elküldte.
Tudta miért mentem Lisbeth után.
-Én is rá gondoltam. Nagyon...érzéki lány.-vetette hozzá.
-Igen. Nekem most mennem kell. Holnap találkozunk haver-veregettem hátba.



Lisbeth


 Elnyújtóztam a kádban. Végre senki sem zavar. Délután többnyire Ian Somerhalderre gondoltam. Micsoda férfi!  Utoljára tizenéves koromban éreztem hasonlót. Eszméletlen.Bár nem volt nehéz kitalálni mit akart. És Andrew-al ellentétben én nem akarok félrelépni. Hirtelen valaki betörte az ajtót. Andrew gyilkos pillantásokkal halmozott el. Magamra kaptam a törölközőt.
-Te semmirekellő nő!-ordította.- Nem azt mondtad,hogy elvitted a tisztítóba az öltönyöm? Akkor meg miért foltos? Csak nem azt várod,hogy így utazzam el?-mutatott végig magán.
-Én...én...sajnálom-habogtam. Féltem. Nem hiába. Andrew kirántott a kádból és a földre tepert. Miután felpofozott,lekászálódott rólam. Az arcom égett.A szívem egyre gyorsabban vert,az egész testem remegett. Miután dühöngve elhagyta a házat összekuporodva a falnak dőltem. Miért pont velem történik ez? Vagy ez a vezeklés,amiért érdekből mentem hozzá Andrewhoz? Az életemet már-már kilátástalannak érzem.
Összegyűjtöttem minden erőt magamban és felkeltem. A tükörben megszokott látvány fogadott; kék-zöld foltok. Természetesen az alapozónak ez  sem okozott gondot. Pár másodperc alatt eltüntettem őket magamról. Bárcsak a lelkemben lévő sérelmeket is ilyen könnyen eltüntethetném!


Ian


A lakásom ajtaja előtt érdekes meglepetés várt. A múlt éjjeli vörös.
-Iaaan-nyögte érzékien.-Amanda  vagyok,remélem emlékszel rám.
-Izé...Heló-köszöntem oda neki. -Mit akarsz?
-Téged!-mondta,majd a falnak döntött és eszeveszett tempóban csókolni kezdett. Nyelve végig járta a számat,majd finoman megharapdálta ajkaimat.
Nem tudtam ellenállni. Belöktem a lakásom ajtaját és a földre tepertem Amandát. Nem hagyta,hogy én irányítsak.Rám feküdt,keze a férfiasságomra vándorolt. Letéptem a ruhát ami rajta volt,majd ő is megszabadított a nadrágomtól. Legnemesebb részemet eltüntette a szájában,amitől a mennyekben jártam. Hirtelen kezdett a tegnap este is beugrani. Miután átvettem az irányítást,hamar a magamévá tettem.
-Isteni volt-lehelte a rajtam fekvő szexistennő.
-Aha,jó menet volt-válaszoltam,majd  óvatosan levettem magamról és a ruháiért indultam. Odanyújtottam neki őket,mire nem értette a dolgot. Nagy nehezen leesett neki,hogy ez nekem a szexen kívül semmit nem jelentett és egyszeri alkalom volt...másodszor. Puffogva,vérig sértődve felkapta a ruháját,majd kiloholt az ajtón. Nevetve a bár pulthoz indultam és kivettem egy elég jónak ígérkező whiskey-t.  Mámorító íze volt. Kissé égette a torkomat, mégis itatta magát,mint mindig. A hatodik pohár után elképzeltem Amandát minden lehetséges pozitúrában....Talán nem kellett volna olyan hamar kidobnom.