3. Fejezet

  Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet.
 Kb. hetente lesz friss itt is és a másik blogon is, mivel rengeteget tanulok.
Jó olvasást! :)
Nicole

 

  3. Fejezet

 Ian

Másnap izgatottan vártam a forgatással kapcsolatos megbeszéléseket,hiszen láthatom Lisbethet.
Van valami abban  nőben ami megfogott.  Nagyon jók voltak az e fajta megbeszélések,hiszen mindig volt egy asztal tele kajával. Na én pont azt céloztam meg.  Épp egy finom kis szendvicset majszoltam,amikor megérkezett A nő.   Úgy tűnt nem igazán hederít rám,a nagy főnökkel társalgott.
 Miután magára maradt úgy gondoltam teszek egy újabb próbát és oda ballagtam hozzá.
-Lám-lám kit látnak szemeim-suttogtam mögé lépve.
- Hihetetlen,hogy kiket nem engednek be ide-vonta fel szemöldökét.
-Ugyan,én csak beszélgetni szeretnék. Miért ilyen ellenséges velem?
-Nem vagyok ellenséges magával. Csupán  tudom,hogy mi a szándéka. És már megbocsásson,semmi kedvem önnel lefeküdni Mr. Somerhalder-mondta mosolyogva,majd kortyolt párat a pezsgőjébe. Hihetetlen. Baromi lazán a szemembe vágta az...az igazságot. Bár nem csak ez a célom. Valahogy vele nem.
-Öhm...most,hogy rátapintott a lényegre...Esetleg nem tegeződhetnénk?-nevettem rá. Teljesen zavarba hozott..
-Ó,és még be is ismeri. Na szép. Viszlát Mr. Somerhalder-mondta a végét nyomatékosan majd továbbállt.  Ilyen nővel még nem volt dolgom. Általában  ha csak észreveszi egy nő,hogy érdeklődöm utána azonnal rám veti magát.Na mára elég volt a visszautasításból.
Megláttam a bár pultnál két bögyös szőkét,azonnal hozzájuk indultam. Persze a bemutatkozásommal már elkápráztattam őket,nem volt kérdéses,hogy a buli után az ágyamban landolnak.
Megkaptam a szövegkönyvet,mondtak a fejesek pár beszédet aztán már csak eszem-iszom volt.
 Kissé bódultan bámultam magam elé. Elindultam,hogy könnyítek magamon,de kisebb dulakodásra lettem figyelmes. Lisbethtet rángatta egy férfi.
Mivel volt bennem jó pár pohárral,és kedvelem ezt az ellenszenves nőt itt,rögtön ellöktem tőle a hapsit.
-Mi a francot képzel?-ordítottam rá. Lisbeth elém állt,hogy nehogy nekimenjek. Nem sok tartotta. Nem csípem ha erőszakoskodnak egy nővel.
-Ian,Ian nyugalom-csitítgatott. Most tűnt csak fel,hogy a keresztnevemen szólított. Örültem neki. A pasi szitkozódni kezdett ,de én csak Lisbeth szemeiben gyönyörködtem.
-Ő itt a férjem,Andrew,nincs semmi gond-magyarázta. A "férjem" szó hallatán köpni támadt kedvem.
Nem tehettem semmit. Szótlanul bámultam,ahogy elsétálnak. Dühömben bele bokszoltam a falba,amitől persze csak feldagadt a kezem.
Visszamentem a szőkékhez,de még a szextől is elment a kedvem így egyedül mentem haza.



Lisbeth


 Nagyon felkavart Ian Somerhalder.  Andrew csak dühösebb lett,mert úgy gondolta viszonyom van vele.
Egész éjjel csak forgolódtam. Nem tudom mi lenne a helyes. Elszeretnék válni  a férjemtől,de gyáva vagyok.
Emlékszem amikor először találkoztunk. Az első fotózásomon. Azonnal magamba bolondítottam,igazi férfi faló voltam. Muszáj volt kitörnöm a régi életemből,amihez elengedhetetlen volt a pénz. És Andrewnak volt,nem is kevés.
Azóta persze már csak élem a közel sem boldog életem. Amióta hozzámentem egy állásom sem volt. Nem akarta,hogy dolgozzak.Az első években csak magának akart,aztán utána...Kimutatta a foga fehérjét...


Reggel Keira ébresztett. A legjobb barátnőm, Ellie várt a szalonban. Még egy pillanatra lehunytam a szemem,aztán felkeltem és rendbe szedtem magam.
Ellie-t úgy emlegettem,mint a Napot az életemben. Fényt vitt a szürke,borongós napjaimba. Kizökkentett a megszokott életemből. Amikor vele voltam csupa jó dolgok történtek velem. Nem hiába ő a legjobb barátnőm. Igazi úri kisasszony volt,vagyis lett volna,mert a személyisége meggátolta.
Tizenöt éves korunktól vagyunk barátnők,de ő ugyan olyan lázadó mint volt. A szüleim mindig is rosszallották,hogy én a szegény családból származó miért barátkozom vele,de nem törődtem a megjegyzéseikkel. Nem a társadalmi rangjáért szerettem. Most viszont már könnyű volt,hogy együtt mehettünk a legdrágább helyekre.
Régen pont olyan voltam mint ő. Ha akkor valaki azt mondja,hogy engem verni fog a férjem,körbe röhögöm. Most pedig teljesen elnyomta a valódi személyiségemet ez a házasság. Egy megtört ember lettem.
Üdvözöltem Elliet,és megkérdeztem mit vegyek fel,mert az ő esetében nem lehet tudni. Egyszer kisestélyiben vitt pilatesre.
Azt mondta kényelmeset,és olyat mait nem sajnálok. Nos,a sok elegáns ruha közül nehéz volt kényelmeset választani. Nem is igazán voltak hétköznapi ruháim.
-Keira-szóltam át a másik szobába.
-Igen Mrs. Hale?
-Szégyellem magam,de mond,nem adnál a ruháidból valami  köznapi viseletet? Mondjuk egy farmert és egy sima pólót.
Keira láthatóan meglepődött. Leszaladt a saját szobájába,és pár perc múlva egy halom ruhával tért vissza.
-Válasszon kérem. Bár lehet,hogy nagy lesz a méret.
Keira is elég vékony volt,de valamivel mégis erősebb nálam. Kiválasztottam a megfelelő darabokat.
-Nagyon köszönöm! A hitel kártyámat megtalálod,vegyél magadnak pár ruhát,nyugodtan. Bármilyen árban-mosolyogtam rá.  Furán éreztem magam ilyen öltözékben.
Ellie nem árulta el hova megyünk. Kivételesen nem sofőr,hanem ő vezetett.
-Na és hogy telnek a napjaid? Mesélj-kértem.
-Most épp egy leendő kórház útját egyengetem. Apu kezdett bele a dologba és én beszálltam.
-Hiszen ez remek!
-Igen...-motyogta. Megálltunk egy piros lámpánál. Ellie rám nézett. Elég furcsán bámult jó ideig,majd egyszer csak felcsattant.
-A francba Liss,ugye nem?!
-Tessék?-kérdeztem vissza. Nem értettem mire gondol.
-Andrew még mindig ver igaz? Ne tagadd le,látom-hadarta. Őt legalább annyira bántotta a dolog mint engem. Többször elakart költöztetni magához,de én nem egyeztem bele.
Nem szóltam egy szót sem. Nem akartam hazudni és különben sem hitte volna el.
Elég eldugott,lepukkadt helyre mentünk.
"Kutya menhely" állt az épület falán ahol megálltunk.
Ellie kinyitotta az ajtót. Egy halomnyi kutya volt vagy bezárva,vagy szabadon az udvarban.
Egy kis fekete rögtön odaszaladt hozzám. Bár már elég rég foglalkoztam állattal,nem tudtam megállni rögtön felkaptam. Nagyon aranyos volt.A szívem szakadt meg a sok árva,kóbor állat miatt.
Ezután egy közel sem kicsi,Egér névre hallgató dog közelített felém. Annyira tekintélyt parancsoló és elegáns volt. Azonnal simogatni kezdtem őt is.
-Na most őket szépen sorban elvisszük sétálni! Itt vagyok önkéntes.Vagyis már vagyunk-kacsintott Ellie.
Szerettem amikor próbálta visszahozni a régi dolgainkat. Tíz évvel ezelőtt ugyan ezt csináltuk. Megint egy boldog nap!