2012. április 14., szombat

3. Fejezet

  Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet.
 Kb. hetente lesz friss itt is és a másik blogon is, mivel rengeteget tanulok.
Jó olvasást! :)
Nicole

 

  3. Fejezet




 Ian

Másnap izgatottan vártam a forgatással kapcsolatos megbeszéléseket,hiszen láthatom Lisbethet.
Van valami abban  nőben ami megfogott.  Nagyon jók voltak az e fajta megbeszélések,hiszen mindig volt egy asztal tele kajával. Na én pont azt céloztam meg.  Épp egy finom kis szendvicset majszoltam,amikor megérkezett A nő.   Úgy tűnt nem igazán hederít rám,a nagy főnökkel társalgott.
 Miután magára maradt úgy gondoltam teszek egy újabb próbát és oda ballagtam hozzá.
-Lám-lám kit látnak szemeim-suttogtam mögé lépve.
- Hihetetlen,hogy kiket nem engednek be ide-vonta fel szemöldökét.
-Ugyan,én csak beszélgetni szeretnék. Miért ilyen ellenséges velem?
-Nem vagyok ellenséges magával. Csupán  tudom,hogy mi a szándéka. És már megbocsásson,semmi kedvem önnel lefeküdni Mr. Somerhalder-mondta mosolyogva,majd kortyolt párat a pezsgőjébe. Hihetetlen. Baromi lazán a szemembe vágta az...az igazságot. Bár nem csak ez a célom. Valahogy vele nem.
-Öhm...most,hogy rátapintott a lényegre...Esetleg nem tegeződhetnénk?-nevettem rá. Teljesen zavarba hozott..
-Ó,és még be is ismeri. Na szép. Viszlát Mr. Somerhalder-mondta a végét nyomatékosan majd továbbállt.  Ilyen nővel még nem volt dolgom. Általában  ha csak észreveszi egy nő,hogy érdeklődöm utána azonnal rám veti magát.Na mára elég volt a visszautasításból.
Megláttam a bár pultnál két bögyös szőkét,azonnal hozzájuk indultam. Persze a bemutatkozásommal már elkápráztattam őket,nem volt kérdéses,hogy a buli után az ágyamban landolnak.
Megkaptam a szövegkönyvet,mondtak a fejesek pár beszédet aztán már csak eszem-iszom volt.
 Kissé bódultan bámultam magam elé. Elindultam,hogy könnyítek magamon,de kisebb dulakodásra lettem figyelmes. Lisbethtet rángatta egy férfi.
Mivel volt bennem jó pár pohárral,és kedvelem ezt az ellenszenves nőt itt,rögtön ellöktem tőle a hapsit.
-Mi a francot képzel?-ordítottam rá. Lisbeth elém állt,hogy nehogy nekimenjek. Nem sok tartotta. Nem csípem ha erőszakoskodnak egy nővel.
-Ian,Ian nyugalom-csitítgatott. Most tűnt csak fel,hogy a keresztnevemen szólított. Örültem neki. A pasi szitkozódni kezdett ,de én csak Lisbeth szemeiben gyönyörködtem.
-Ő itt a férjem,Andrew,nincs semmi gond-magyarázta. A "férjem" szó hallatán köpni támadt kedvem.
Nem tehettem semmit. Szótlanul bámultam,ahogy elsétálnak. Dühömben bele bokszoltam a falba,amitől persze csak feldagadt a kezem.
Visszamentem a szőkékhez,de még a szextől is elment a kedvem így egyedül mentem haza.



Lisbeth


 Nagyon felkavart Ian Somerhalder.  Andrew csak dühösebb lett,mert úgy gondolta viszonyom van vele.
Egész éjjel csak forgolódtam. Nem tudom mi lenne a helyes. Elszeretnék válni  a férjemtől,de gyáva vagyok.
Emlékszem amikor először találkoztunk. Az első fotózásomon. Azonnal magamba bolondítottam,igazi férfi faló voltam. Muszáj volt kitörnöm a régi életemből,amihez elengedhetetlen volt a pénz. És Andrewnak volt,nem is kevés.
Azóta persze már csak élem a közel sem boldog életem. Amióta hozzámentem egy állásom sem volt. Nem akarta,hogy dolgozzak.Az első években csak magának akart,aztán utána...Kimutatta a foga fehérjét...


Reggel Keira ébresztett. A legjobb barátnőm, Ellie várt a szalonban. Még egy pillanatra lehunytam a szemem,aztán felkeltem és rendbe szedtem magam.
Ellie-t úgy emlegettem,mint a Napot az életemben. Fényt vitt a szürke,borongós napjaimba. Kizökkentett a megszokott életemből. Amikor vele voltam csupa jó dolgok történtek velem. Nem hiába ő a legjobb barátnőm. Igazi úri kisasszony volt,vagyis lett volna,mert a személyisége meggátolta.
Tizenöt éves korunktól vagyunk barátnők,de ő ugyan olyan lázadó mint volt. A szüleim mindig is rosszallották,hogy én a szegény családból származó miért barátkozom vele,de nem törődtem a megjegyzéseikkel. Nem a társadalmi rangjáért szerettem. Most viszont már könnyű volt,hogy együtt mehettünk a legdrágább helyekre.
Régen pont olyan voltam mint ő. Ha akkor valaki azt mondja,hogy engem verni fog a férjem,körbe röhögöm. Most pedig teljesen elnyomta a valódi személyiségemet ez a házasság. Egy megtört ember lettem.
Üdvözöltem Elliet,és megkérdeztem mit vegyek fel,mert az ő esetében nem lehet tudni. Egyszer kisestélyiben vitt pilatesre.
Azt mondta kényelmeset,és olyat mait nem sajnálok. Nos,a sok elegáns ruha közül nehéz volt kényelmeset választani. Nem is igazán voltak hétköznapi ruháim.
-Keira-szóltam át a másik szobába.
-Igen Mrs. Hale?
-Szégyellem magam,de mond,nem adnál a ruháidból valami  köznapi viseletet? Mondjuk egy farmert és egy sima pólót.
Keira láthatóan meglepődött. Leszaladt a saját szobájába,és pár perc múlva egy halom ruhával tért vissza.
-Válasszon kérem. Bár lehet,hogy nagy lesz a méret.
Keira is elég vékony volt,de valamivel mégis erősebb nálam. Kiválasztottam a megfelelő darabokat.
-Nagyon köszönöm! A hitel kártyámat megtalálod,vegyél magadnak pár ruhát,nyugodtan. Bármilyen árban-mosolyogtam rá.  Furán éreztem magam ilyen öltözékben.
Ellie nem árulta el hova megyünk. Kivételesen nem sofőr,hanem ő vezetett.
-Na és hogy telnek a napjaid? Mesélj-kértem.
-Most épp egy leendő kórház útját egyengetem. Apu kezdett bele a dologba és én beszálltam.
-Hiszen ez remek!
-Igen...-motyogta. Megálltunk egy piros lámpánál. Ellie rám nézett. Elég furcsán bámult jó ideig,majd egyszer csak felcsattant.
-A francba Liss,ugye nem?!
-Tessék?-kérdeztem vissza. Nem értettem mire gondol.
-Andrew még mindig ver igaz? Ne tagadd le,látom-hadarta. Őt legalább annyira bántotta a dolog mint engem. Többször elakart költöztetni magához,de én nem egyeztem bele.
Nem szóltam egy szót sem. Nem akartam hazudni és különben sem hitte volna el.
Elég eldugott,lepukkadt helyre mentünk.
"Kutya menhely" állt az épület falán ahol megálltunk.
Ellie kinyitotta az ajtót. Egy halomnyi kutya volt vagy bezárva,vagy szabadon az udvarban.
Egy kis fekete rögtön odaszaladt hozzám. Bár már elég rég foglalkoztam állattal,nem tudtam megállni rögtön felkaptam. Nagyon aranyos volt.A szívem szakadt meg a sok árva,kóbor állat miatt.
Ezután egy közel sem kicsi,Egér névre hallgató dog közelített felém. Annyira tekintélyt parancsoló és elegáns volt. Azonnal simogatni kezdtem őt is.
-Na most őket szépen sorban elvisszük sétálni! Itt vagyok önkéntes.Vagyis már vagyunk-kacsintott Ellie.
Szerettem amikor próbálta visszahozni a régi dolgainkat. Tíz évvel ezelőtt ugyan ezt csináltuk. Megint egy boldog nap!

2012. március 31., szombat

2. Fejezet

                                               2. FEJEZET   



     Ian



Épp Jamesre vártam a forgatás helyszínén,amikor egy bombázó szöszi felém tartott.
-Heló,nem tudod véletlenül merre van a válogatás?
Szerencsésen útba igazítottam a szép idomokkal megáldott hölgyet,majd követtem. James egy halomnyi nő társaságában ücsörgött.
-Üdv James-köszöntem oda.
-No,meg is érkezett a segédem. Ian,te segítesz kiválasztani a partnered.-karolt át,majd suttogva hozzátette:-Remélem elolvastad a forgató könyvet.
Elkezdtem szorgalmasan bólogatni. Beleolvastam az tény,de,hogy elolvastam volna...
Leültünk egy asztal mögé,a lányok pedig folyamatosan jöttek a kis sorszámaikkal. Voltak jók,de a többség...Semmi önkritika. A harminchatos és a hetvenkettes között aludtam egy jót.  Kezdtem feladni a reményt.
-Jó napot. Lisbeth Woodsen-Hale-mutatkozott be egy nő,a hangjából ítélve egy jó nő. Lassan felhajtottam a fejem a szenderületből.Nem tévedtem. Ez a nő valami eszméletlen. Azt hiszem egy percre még a szám is tátva maradt,de James bokán rúgott. Semmihez fogható,természetes szépség.
Aztán belekezdett a szövegbe. Kettő jelenetet választott,az első az volt amikor megtudja,hogy a szerelme meghalt. Drámai zokogás,még magam is elhittem neki,hogy elvesztett valakit. Ezután jött a finálé,azaz amikor elakarja csábítani a főnökét. Szexi,de még sem olcsó. Volt benne valami távolság ami miatt még vonzóbb volt. Miután elment rögtön átolvastam a jelentkezési lapját. Lisbeth. Huszonhat éves,modell. Házas. Az utóbbi miatt kissé elment a kedvem.
Miután belépett egy újabb nő,  felpattantam a helyemről  és Lisbeth után iramodtam. James értetlenül nézett utánam.
-Várjon-loholtam utána.
-Tessék? Nekem  szólt?-kérdezett kissé bódultan,mire bólogatni kezdtem.-Elnézést,nem figyeltem.-hajtotta le a fejét.
-Semmi gond.-mosolyodtam rá. Mélyen a szemébe néztem. Gyönyörű szemei voltak. Szeméről a finom nyakára vándorolt tekintetem,játszadoztam a gondolattal milyen lehet megérinteni. Aztán a  parfümje... Teljesen magával ragadott,akár az írót a múzsája.
-Mr. Somerhalder,elárulná miért állított meg?-vonta fel szemöldökét.Tehát ismer...
-Ó,hát persze. Öné a szerep!-kiáltottam fel. Persze ez csak az én elhatározásom,de azt akarom,hogy ő legyen a partnerem.
-Valóban?-kérdezte meglepődötten.
-Igen. Ennek az örömére esetleg...Meginna velem egy kávét?
-Sajnos nem érek rá.-vágta rá határozottan,majd elindult,de hátra fordította fejét.-Köszönöm Mr. Somerhalder!
Legyintettem,majd csalódottan visszaindultam Jameshez,aki már a többi lányt elküldte.
Tudta miért mentem Lisbeth után.
-Én is rá gondoltam. Nagyon...érzéki lány.-vetette hozzá.
-Igen. Nekem most mennem kell. Holnap találkozunk haver-veregettem hátba.



Lisbeth


 Elnyújtóztam a kádban. Végre senki sem zavar. Délután többnyire Ian Somerhalderre gondoltam. Micsoda férfi!  Utoljára tizenéves koromban éreztem hasonlót. Eszméletlen.Bár nem volt nehéz kitalálni mit akart. És Andrew-al ellentétben én nem akarok félrelépni. Hirtelen valaki betörte az ajtót. Andrew gyilkos pillantásokkal halmozott el. Magamra kaptam a törölközőt.
-Te semmirekellő nő!-ordította.- Nem azt mondtad,hogy elvitted a tisztítóba az öltönyöm? Akkor meg miért foltos? Csak nem azt várod,hogy így utazzam el?-mutatott végig magán.
-Én...én...sajnálom-habogtam. Féltem. Nem hiába. Andrew kirántott a kádból és a földre tepert. Miután felpofozott,lekászálódott rólam. Az arcom égett.A szívem egyre gyorsabban vert,az egész testem remegett. Miután dühöngve elhagyta a házat összekuporodva a falnak dőltem. Miért pont velem történik ez? Vagy ez a vezeklés,amiért érdekből mentem hozzá Andrewhoz? Az életemet már-már kilátástalannak érzem.
Összegyűjtöttem minden erőt magamban és felkeltem. A tükörben megszokott látvány fogadott; kék-zöld foltok. Természetesen az alapozónak ez  sem okozott gondot. Pár másodperc alatt eltüntettem őket magamról. Bárcsak a lelkemben lévő sérelmeket is ilyen könnyen eltüntethetném!


Ian


A lakásom ajtaja előtt érdekes meglepetés várt. A múlt éjjeli vörös.
-Iaaan-nyögte érzékien.-Amanda  vagyok,remélem emlékszel rám.
-Izé...Heló-köszöntem oda neki. -Mit akarsz?
-Téged!-mondta,majd a falnak döntött és eszeveszett tempóban csókolni kezdett. Nyelve végig járta a számat,majd finoman megharapdálta ajkaimat.
Nem tudtam ellenállni. Belöktem a lakásom ajtaját és a földre tepertem Amandát. Nem hagyta,hogy én irányítsak.Rám feküdt,keze a férfiasságomra vándorolt. Letéptem a ruhát ami rajta volt,majd ő is megszabadított a nadrágomtól. Legnemesebb részemet eltüntette a szájában,amitől a mennyekben jártam. Hirtelen kezdett a tegnap este is beugrani. Miután átvettem az irányítást,hamar a magamévá tettem.
-Isteni volt-lehelte a rajtam fekvő szexistennő.
-Aha,jó menet volt-válaszoltam,majd  óvatosan levettem magamról és a ruháiért indultam. Odanyújtottam neki őket,mire nem értette a dolgot. Nagy nehezen leesett neki,hogy ez nekem a szexen kívül semmit nem jelentett és egyszeri alkalom volt...másodszor. Puffogva,vérig sértődve felkapta a ruháját,majd kiloholt az ajtón. Nevetve a bár pulthoz indultam és kivettem egy elég jónak ígérkező whiskey-t.  Mámorító íze volt. Kissé égette a torkomat, mégis itatta magát,mint mindig. A hatodik pohár után elképzeltem Amandát minden lehetséges pozitúrában....Talán nem kellett volna olyan hamar kidobnom.

2012. március 30., péntek

1. Fejezet

                                                               1. Fejezet




Megint egy nő mellett ébredtem. Mily meglepő...Egy vörös démon szuszogott mellettem. Meztelen testét egy aprócska selyem darab takarta.Csábító.
Akármennyire is szeretnék,nem emlékszem a múlt éjjelre.
A takarót magamra tekerve hagytam el a szobát. A nappaliban már megtaláltam a ruháimat is. Azt hiszem a nő lakásán vagyok.Szép lakás. Tele van régi stílusú bútorokkal,nagyon elegáns. Gondolat menetemet megszakította az,hogy mihamarabb el kell tűnnöm. Hamar magamra kaptam a múlt esti öltönyöm és leléptem.
Az utcára kilépve azonnal felélénkültem. Csípős hideg volt. Próbáltam minél előbb egy taxit szerezni,de nem sikerült. Nincs túl messze a lakásom,de nem örülnék neki,ha pár eltévedt fotós a nyomomba szegődne. Végre egy ötvenes férfi elől sikerült elhappolnom egy taxit. Nem volt szép dolog,de mit lehet tenni?!
Amint elindult a taxi a zsebemben rezegni kezdett a telefonom. A jelenlegi főnököm hívott,hogy beajánlott egy nagyon jó szerephez. Csak az a bökkenő,hogy most azonnal a helyszínre kell mennem.Remek. Másnaposan,a tegnapi öltönyömben ami ráadásul  vörösbor foltos.
Fél órányi autózás után végre a sofőr odatalált a forgatási helyszínre. A városon kívül,egy elhagyatott vár romhoz érkeztünk.
Kiszálltam az autóból és megállapítottam,hogy még mindig rettentő hideg van. Vacogva egy emberhez mentem,aki épp az autójához lépett.
Annyit tudtam meg,hogy a forgatás a vár másik részén zajlik,tehát arra vettem az irányt.
Útközben meg-meg inogtam,kissé bódult voltam. James,-aki folyamatosan az utamat egyengeti és egyben az egyik legjobb producer a környéken- rögtön elém sietett.
-Ian,csakhogy-nyögte ki,majd arca eltorzult.-Na de az istenért! Hogy nézel ki?
Én csak a fejemet fogtam,nem akartam belekezdeni a magyarázkodásba.-Sajnálom.-böktem ki végül.
-Sajnálhatod is,ha nem találnak alkalmasnak a főszerephez! De végtére is nem dorgálni akarlak...Inkább menjünk!
James bemutatott a stábnak,majd megkaptam a forgató könyvet. A történet kissé közhelyes volt,de imádtam.
-Mit szólsz?-tudakolta James.
-Egyszerűen remek. Tetszik.
-Akkor? El vállalod?-mosolygott.
-Mi?-kérdeztem vissza. Nem értettem ezt az egészet. Semmi meghallgatás?!
-Figyelj Somerhalder,igazság szerint már a tiéd a szerep,csak a beleegyezésedet vártam. Ez az én filmem,és szerinted ki másra bíznám a főszerepet? Szerintem teljesen rád illik .
Kicsit meglepődtem,aztán örültem. Egy újabb siker filmnek nézünk elébe!
Egy rutin megbeszélés után hazamehettem. A forgatás pár nap múlva kezdődik,addig kipihenhetem a fáradalmaim.
A lakásom ajtaja nyitva volt.Amint beléptem vanília illat csapta meg az orrom. A konyha pult mögött Ashley,a legjobb barátom tevékenykedett.
-Hát te? Már megmondtam,hogy egy Cullen sem tartózkodhat a Salvatore-rezidencián-vontam fel a szemöldököm.
-Neked is szia-vigyorgott,majd hátat fordított és a sütőben lévő valamit figyelte.-Egyébként tegnap miután elmentél azzal a kis vörössel,kezdtem aggódni érted. Elég nagy falatnak tűnt,még neked is. Aztán ma miközben Coelhot olvastam rájöttem,hogy nincs annál jobb dolgom,minthogy ebéddel várjam az én drága barátomat.
-Ezt Coelho tanácsolta?-nevettem.
-Nem,ezt  történetesen Gordon Ramsay.
 Ashley új hobbija a főzés és hála Ramsaynek rajtam kísérletezik.
Végre a zuhany alá álltam. Reggeltől fogva erre a pillanatra vártam. Tusolás után persze nem úsztam meg az ebédet.
Ash minden mozdulatomat figyelte,még csak fintorogni sem mertem. Vaníliás csirke. Alapból utálom az édes-sós egyveleget,így nem kérdés,hogy ízlett-e.
-Na és milyen volt az éjszakád?-kíváncsiskodott. Tudhattam volna,hogy ez lesz a téma.
-Fogalmam nincs. Nem emlékszem. De a nőből ítélve nem lehetett rossz.És a tiéd? Ha jól emlékszem te sem egyedül hagytad el a partit.
- Már vártam,hogy megkérdezd. A pasi maga a tökély! Nem csak az ágyban,amúgy is. Fél év múlva végez az orvosin,nagyon kis eltökélt.
-Na akkor látom a szexen kívül más is volt.. A szátokat is használtátok,mi?-nevettem egy hatalmasat.
-Nagyon vicces Ian. Nem minden a puszta testiség,már rájöhetnél-mondta sértődötten,de nem hazudtolja meg öngamát. Jó színésznő. A következő pillanatban már velem nevetett a megjegyzésemen.





Lisbeth Woodsen-Hale

Végre egy kis szabadidő. Első gondolatom az volt,hogy fáradtan rogyok le a kanapéra,de inkább a jógánál maradtam. Utána viszont jöhetett a heverészés.
  Néztem a tökéletesen rendezett lakásomat és rájöttem mi hiányzik. Egy férfi,aki mellém kuporodik és azt suttogja szeret. Aki soha nem hagy el,bármi történjék mellettem áll. Akinek én jelentem a családot. De tudtam,hogy ez a jelenlegi helyzetemben lehetetlen. Arcomat teljes erőmből a párnámnak nyomtam. Nem akartam,hogy ilyenekre gondoljak.Elakartam űzni a negatív gondolataimat,de nehezen ment.Nem akarom még magamnak sem bevallani,hogy csak a pénzéért és hírnevéért mentem hozzá a férjemhez. Akkoriban egy ugródeszkát jelentett a modellkedésem elkezdéséhez. Most pedig itt vagyok huszonhat évesen,szerelem nélküli,boldogtalan házasságban.Andrew fűvel-fával megcsal és én hagyom. Egy gyáva ember vagyok. Viszont ha megkapom az áhított szerepet,talán végre elkezdődik valami új...
-Lisbeth,itt vagy?-rondított bele a gondolataimba Andrew.
-Igen-válaszoltam,és gyorsan letöröltem a könnyeim.
-Kiváló. Csak azt akartam közölni veled,hogy még ma este Londonba utazom,legalább egy hetet ott töltök.
-Értem.
Bólogatva felkeltem és bementem a hálószobámba. Bizonyára azért utazik el,hogy a titkárnőjével lehessen. Nem érdekel,de mégis sírva fakadtam. Egy nőnek ez megalázó.
-Mrs. Hale,valami baj van?-lépett be Keira a bejárónőnk.
-Nem,nincs semmi Keira-töröltem le ismételten a könnyeimet.-Kérlek a függönyöket cseréld le-hagytam meg neki. Felkaptam a táskám és elhagytam a házat.

Új blog

   

Sziasztok!
Ez az új blogom. Pár napja már megnyitottam,de alakítgattam rajta,így a mai naptól kezdem az írást.
Remélem tetszeni fog!
                         Nicole